×
A szúnyoghálós ajtók csak akkor működnek hatékonyan, ha nincsenek 1,6 mm-nél nagyobb részek, mivel a legtöbb szúnyog kb. ekkora szélességű. Felszereléskor különös figyelmet kell fordítani három fő területre, ahol általában problémák adódhatnak. Először is ellenőrizze az ajtó alján lévő, a padlóhoz érő részt (ezt hívják ajtósikónak). Ezután nézze meg az oldalakat, ahol az ajtó az ajtókerethez záródik (itt van a tömítés). Ne feledje el azokat a sarkokat sem, ahol az ajtókeret csatlakozik a falhoz. Az alumínium keretek általában jobban ellenállnak a nedves időjárásnak, mint a vinilből készültek, mivel nem torzulnak olyan könnyen, így jobban fenntartják a tömítések nyomását ott, ahol az különösen fontos. Még a drága hálók sem tudják megállítani a rovarokat, ha lyukak vannak az élek mentén. Tanulmányok szerint kb. az összes szúnyogprobléma 97%-a valójában ezektől az élterületektől származik, nem magától a hálótól. Győződjön meg róla, hogy a használt tömítések nyomáspróbán estek át, így szorosan nyomódnak a felületekhez anélkül, hogy réseket hagynának, különösen azon a ponton, ahol az ajtókeret csatlakozik a falhoz vagy a padlóhoz.
A szokványos 16x16-os háló nem elegendő a dengue-láz és a Zika-vírus terjesztése miatt fenyegető apró bogarak, például az Aedes aegypti bogár kizárásához. Rovarászok kutatásai szerint egy 18x20-as háló teljesen megállítja az összes bogarat. Anyagválasztáskor olyan UV-stabilizált anyagokat, például üvegszál- vagy poliészterhálót érdemes választani, mivel a hagyományos hálók hajlamosak lebomlani a napsütés hatására, így a lyukak idővel nagyobbá válnak. A partvidékeken vagy nagyobb kockázatú területeken érdemes 20x20-as hálót használni extra védelemként az apró repedésekkel szemben, amelyek kialakulhatnak. Tesztelések bebizonyították, hogy a poliészter háló körülbelül 40 százalékkal tovább tart, mint a hagyományos üvegszál háló sós levegőn való kitettség esetén, így hosszú távon érdemes minőségi anyagokba fektetni.
A rendszeres, gyengéd tisztítás megelőzi a szemeken felhalmozódó szort, amely hosszú távon gyengíti az anyagot, és nemkívánatos rovarokat vonz. Célszerű minden négy-hat hetedként tisztítani egy puha, számború kefével, amelyet enyhe szapon al, például hígított mosogatószerben áztattunk. A szövet szálainak irányában kell tisztítani, hogy elkerüljük az anyag nyújtását. A tisztítás után alaposan öblítsük le közö vízzel, de ne használjunk magas nyomású vízsugarat, mivel az deformálhatja a szálas anyagot. Az alumíniumkereteket a legjobban egy rész ecetből és három rész vízből készített keverékkel törölhetjük le, amely megelőzi a rozsdásodást. A vinilkeretekhez azonban enyhébb szer szükséges, ezért maradjunk pH-értékben semleges tisztítószereknél, hogy elkerüljük a repedezést. Ne feledkezzünk meg a nehezen elérhető helyekről sem – a sínrendszer hornyai és az érintkezőpontok gyakran felhalmozzák a különféle szort. Az Entomológiai Társaság tavaly publikált kutatása szerint a három havonta karbantartott szürők erősségének 98%-át megőrizték, szemben az évente tisztítottak 76%-ával. Mindent alaposan szuszítani kell, mielőtt újra összeszereljük, hogy elkerüljük a gombaképződést. Ezen eljárás követése általában további háromtól öt évig meghosszabbítja a hasznos élettartamot, miközben hatékonyan távol tartja a rovarokat legtöbb ideig.
A citronellát és más növényalapú rágcsálóriasztókat inkább ideiglenes visszatartó tényezőként érdemes tekinteni, semmint teljes mértékben hatékony védelemként. A kutatások szerint ezek a termékek általában körülbelül 40–60 százalékos védelmet nyújtanak, amely nagyjából egy-két óráig tart. A napsugárzás ráadásul jelentősen csökkenti az effektivitásukat, így már két órán túl kint tartózkodva a hatásuk közel felére csökken. Ugyanez vonatkozik a citromos eukaliptuszolajra is, amely általában legfeljebb kb. kilencven percig marad hatékony, mielőtt elpárolgás következtében csökkenne a hatása. Rovarhálós ajtóknál ajánlott csak hígított formában felvinni ezeket az olajokat az ajtókeret tömör részeire, magára a hálóra ne kerüljön. A hálóra való felvitele foltokat vagy idővel a szálak sérülését okozhatja. Az ajánlott gyakorlat az, hogy alkalmanként újra le kell frissíteni a bevonatot, különösen akkor, ha a rovarok aktívak, illetve minden eső után.
Rovarriasztó szerek vásárlásakor olyan termékeket keressen, amelyek rendelkeznek az EPA regisztrációjával, és kifejezetten említik, hogy műanyag anyagokon is hatásosak. Kerülje a DEET-tartalmú készítményeket, mivel ezek idővel tönkretehetik a vinilkereteket, valamint károsíthatják a poliészter hálós képernyőket is. Általánosságban jobb választás a Picaridin és az IR3535. Mielőtt bárhol látható helyen alkalmazná, okos dolog egy kisebb, kevésbé látható felületen tesztelni a terméket, csak óvatosságból. Alkalmazzon kevés mennyiséget mikroszálas kendővel, főként a háló szélei körüli és a peremtömítések mentén lévő problémás területekre koncentrálva, ahol a rovarok gyakran bejutnak. A legtöbb ember tapasztalata szerint négy-hat hetente egyszeri újrakentés megfelelő eredményt ad. Próbálja ezt beépíteni a rendszeres karbantartási ellenőrzésekbe, ne önálló feladatként kezelje. Végül is a hatékony szúnyogirtás több védelmi réteg együttes működésétől függ.
Főbb bevezetési megjegyzések
Stratégiai helyen elhelyezett ventilátorok szélbarlangot hoznak létre, amely fizikailag akadályozza a rovarok megközelítését – ezek az élőlények nehezen repülnek 1-2 mph (≈0,5-1 m/s) feletti szélben. Maximális hatás eléréséhez:
A rendszer a rovarok étkezéshez szükséges, normálisan keresett dolgokat zavarja meg. Eltakarítja azokat a CO2-nyomokat, amelyeket követnek (kb. 30 méterről is észlelhetők), és egyben leplezi a épületek belsejéből kiszivárgó hőt is. Egy tavalyi tanulmány a Journal of Medical Entomology című folyóiratban valami lenyűgözőt mutatott ki. Amikor az emberek megfelelően elhelyeztek ventilátorokat a rostélyok körül, a szűnyek környezetükben kb. 60%-kal kevesebbszer szültek le. A legjobb eredmény érdekében a ventilátorokat folyamatosan üzemeltessék a legaktívabb bogárórákban, amelyek általában napnyugtakor és hajnalban vannak. Ez segíti megerősíteni a már meglévő fizikai akadályokat anélkül, hogy állandóan vegyi anyagokhoz kellene nyúlnunk.
EN
